Áldozatom két Istenség oltára felett áll:
Könny neked ó Szerelem, és neked, ó Haza,
vér!

Cseke, 1825. május

Nem gondoltam hogy egyszer ez így lesz,
Hogy egyedül maradok.
Mert akárhogy is nézem,
Ez egy szomorú állapot.
Bár fiatal az élet,
S még lesz időm feledni.
Sose fogom megérteni,
Hogy miért tudod őt jobban szeretni.

Nyögve kél az esti szellet,
Balzsamillat szárnyain,
Csolnakom száll a part mellett
Csörgő víznek habjain.
Csillag s hold a víz tükrében,
Zöld erdő partja mentében,
Bokrain száz rózsa leng,
Philomela köztök zeng.

Csattogó bájhangozatja
Mint ezüsthab ömledez,
Lelkem minden gondolatja
Lágy érzésbe sűlyedez.
Szívem ...

Nyisd fel ó lángzó kebeled dicső Hölgy,
Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled,
Fennröpűltedből kegyesen mosolygván,
Égi Szabadság!

Nékem is forrtak szemeimben égő
Könnyek, éreztem haza szent szerelmét,
Ints, zajos habként dagadozva várom
Lengeni zászlód.

Járom a gyáván! ki remegve futja
Fenndicsőséged ...

Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg a nyúgoti szellet,
A fülmile csattog, a lyányka bolyong
Susogó bokrai mellett.
Ó merre leányka? homályos az ég,
Nézd, csak maga fénylik csillaga még
Tisztán a szerelemnek.

Fenn ha a szerelemnek csillaga még,
E lészen a lyányka vezére,
S bár légyen örökre homályos ...

A szerelem szárnyan jár,
Repül, mint tündér madár;
Ha kire száll, s ki bevár,
Kincsre tesz szert, és jól jár.