\'Ledűlt Hunyaddal a haza védfala!\'
Így zeng hősei közt a diadalmas ősz,
Körültüzelgve bús szemekkel
A had erős fiain, Szilágyi.

\'Ledűlt, s az undok cimbora, láncait
Elszaggatva, kitör szent düledékein,
S habzó agyarral tölti újra
Béhegedett sebeinkre mérgét.

A tiszta ifjak lelke ...

Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor keblébe,
S mosolyogva emelkedik
Luna szemérmes képe.

Az esti szellő fuvalma
Édes álmot lengedez,
Az ég békes, s nyugodalma
Hegyet-völgyet béfedez.

De ah, az én siránkozó
Szememre nem hullatja
Balzsamát az illatozó
Esthajnal csillagzatja!

Lehajtom ...

Halljuk, miket mond a lekötött kalóz:
Tündér változatok műhelye a világ,
Mint a poézis bájalakja:
Ámde csak egy az igaz, nagy és jó,

Melynek mosolygó jelcime lett a szép,
Hogy mint a szerelem játszi gyönyör kezén
Folytassa titkon a teremtés
Műve örök folyamát gyönyörrel.

Ennek teremtő ihlete ...

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzől a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejöttek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Csendes éj, szent nyugalom
Hallgat a völgy s halom
Szűzanya hallod de csendes a táj
Isteni gyermeked álmira vár
Látván, hogy altatod őt
Látván, hogy altatod őt.

Párnája sincs, bölcsője sem
Mégis oly édesen
Nyugszik a kegyes és égi szülött
Emberek a szabad óra ütött
Itt van a várt Messiás
Itt van a várt Messiás.

Hiába vered véresre öklöd,
jövő gondja ha lelkedre ül,
szerencséd bölcsője maga az élet,
egyszerre kezdet és egyszerre vég.