Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Szépem!
Merre sétálgatsz most,
Mért nem vagy az égen?
Az esthajnalcsillag,
S milliárdnyi társa,
Mely égi útján ballag,
Mind ott várnak téged...
De fittyet hánysz rájuk,
Nem ragyogsz az égen...
Hanem beköltöztél
A szívembe régen...
Én szívesen látlak,
Mig a világ világ,
Legyél a vendégem,
Édes ...

Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Szakítsd le velem
a csillagot az égről!
Üvöltsük a holdnak
szerelmünk.!
Szaladjunk a réten
a szél után
s nevessünk ha elesünk!
Vagy lapuljunk a fűben,
mint két tök
és legyünk a semmiben?
Legyen!
Elég az álló vizből!
Folyót akarok!
Vad hullámokat!
Végre kacagni akarok!
Kergetőzni a ligetben,
minden fánál ...

Vacog szívemben egy
érzés, hiányod
belém mar. Meztelen
vállam arcomhoz
szorítom, szemem is
lehunyom,nehogy
kisírjalak könnyben.
Téged akarlak!
Azt, hogy minden sóhaj
mi szád elhagyja,
belém hasítson. S
várni,hogy vadul
Magadévá tégy! És
hinni abban,hogy
szeretsz s remélni
a pillanatot,
hogy sokáig ...