A széltől is óvnál:
Hagyjon békét nekem,
Naptól is védenél:
Ne bántsa a szemem....
Védenél a fűtől-
Védenél a fától,
Védenél a világ
Rettentő zajától,
A zuhogó ártól,
Hogy ne ártson nekem,
És az orgonától:
Ne bóditsa eszem!
Vigyáznál állattól,
Vigyáznál embertől,
Csak egyesegyedül
Boldog ...

Ismét van már internetem,
csak pár napig nem volt semmi,
türelem, szólt a szakember
már is kész van, tessék, ennyi.

Ezért vártam oly sok napot,
fél évnek tűnt legalább,
pár perc alatt megcsinálta,
és itt hagyta számláját.

Biztatott, hogy hívjam bátran
hogyha újra lefagyna,
de magamban azt gondoltam,
majd kisütöm ...

Mikor megismertelek
Azt hittem hogy más vagy!
De nagyot csalódtam!
Becsaptál!

Testvérként szerettelek,
De már nem érdemled meg!
Megbántottál, és te észre sem veszed!
Megváltoztál.

Egy lány teljesen elrabolta szívedet!
Ezért nem figyelsz már rám.
Hidd el csalódást fog okozni neked!
De akkor már senki nem lesz ...

Mint az őrségben álló katonák,
úgy állnak a hóban az erdei fák.
Kopasz, fekete alakjuk szúr bele
a már leesett hó fehérségébe.

Nem mozdulnak. Mintha megfagytak volna.
Csak suürke árnyaik vetülnek a hóra.
Az erdei csendben minden mozdulatlan.
Mindent szépen befed a fehér hópaplan.

Tudom, mi a bánat!
Hónapokon át zokogni utánad.
Még emlékszem
Mennyit vártam rád,
Miért nem szoltál,
Hogy nem lesz folytatás?!
Hát ma lemondok rólad,
Átadlak hát neki,
S nekem nehéz
Nem gyülölni azt a valakit.
Az a valaki elvette az álmomat,
Így most Egy Befejezetlen Könyv,
Diszíti polcomat..

Azt akarom, hogy éld meg
Amit én megéltem.
Azt akarom, hogy éld át
Amit én akkor éreztem.
Éreztem a semmit
Amit nyújtani tudsz nekem,
S éreztem a mindent
Amit én még adnék neked.
Mert belém szúrtad a késedet.
Majd megforgatva kihúztad.
S vártam a pillanatot,
Hogy segíts rajtam.

Ott hagytál a semmiben.
Vissza ...