Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján ...

Örökkön-örökké hajszolom a realitást,
Senki más nem érti, mit érzem.
Szívfájdalom, szánálom nem vitás,
Zord zendülések zavarta valaha lényem.
Ez nem történelem, ez az életem,
Szélsőséges fikcióim széttépnek végtelen.

Sosem értettem, miben vétkeztem,
Ég velem, egy nap visszatérek,
Romba dőlt énem fel építem...
Egyszer, ...

Hazudhatom, hogy jelentéktelen számomra már,
Rímek mögé bújva, egy sötét alagútban az érzés ketrecbe zár,
Emlékképek gyötörte valóságom vétek, de leplezném,
Szabadulást eme fogságból nem lelek, egy hang súgja \'kellesz még\'.
Nekem, csalogató tekinteted életembe íródva, lágyan keresem.
Megfeszít egy érzés, intim a válasz, nincs mi ki ...

Holmi képzelgések eme elsarjadt,
szánalommal fűtött hangulatú világban,
A végtelen mezőkről, kopár sziklákra terelt,
már látom \'Semmi sem hibátlan\'
Nincs mi tökéletes, a moralitás vesztében
már mindent kényszeresnek titulál a fajunk,
\'Oda az erkölcs, oda a szokás,
éljük az életünk, míg meg nem halunk!\'
Az idő láncra verve szorít, ...

Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan,
Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott,
Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén,
Merész gondolataim, vérző valóságba taszítva, elhantolták a reményt,
Mélybe esve ...

Miről álmodozol itt kicsiny királylány?
Talán éppen arról, hogy merre jár a paripán a királyfi már,
ki minden tekintetét feléd fordítja szüntelen?
\'Hol van, ki sosem hűtlen, sosem űz velem holmi játékot?\'
Száz és száz gondolati síkod árad szerte-szét ott, hol
Más csak ürességet lát, valójában ki az ki mindent kitalált?
Ki végtelen át ...