Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Itt az ideje a tanulásnak,
nincs a szívemen más csak bánat.
nem tudok másra gondolni ezen kívül,
miért bánnak az emberi szívvel íly kegyetlenül.

Szerettem volna jó barátságot kialakítani,
nem sikerült! szívem ezt kiáltja ki.
Fájdalmas lesz az elkövetkezendő időszak,
csak egy mondat volt az, mi szívemnek erőszak.

Remélem nem lesz ...

Verseidben látjuk gondolatban a világot.
Rímeidben érezzük a megélt valóságot.
Írásaiddal mindig gyönyörködtetsz minket.
Munkáiddal gazdagítod az emberiséget!

Szorgos tollad forogjon nagyon sokáig!
Szavaid érjenek el az olvasók tudatáig!
Őszinte mondataid terjedjenek szerte széjjel!
Írj még sokáig ilyen jóságos szenvedéllyel!

Ülnek a nyárban egy erkély meghitt árnyában.
Beszélgetnek egy tál friss gyümölcs \'társaságában\'.
\'Terítékre kerülnek\' a mindennapi témák,
az életet nehezítő anomáliák.

Mennyivel másabb minden gondot így megbeszélni.
A nézetkülönbségeket tiszteletben tartani
az együtt éléshez rendkívül fontos dolog!
Ez határozza meg a jelent ...

Zene hangjai szűrődnek át a fák között,
keringenek a kertben, amíg hozzánk jutnak.
élénk napsugár táncol a növények fölött
és a hangok hozzá aláfestést adnak.

Ám a zene egyszer végül is elhallgat,
de a vidám napfény mégis tovább tart.
Semmi sem állja útját a gondolatnak,
hogy megszülethessen ez a néhány verssor.

Az igazságot keresem-
Ó, én balga, mért teszem?
Mire való az igazság?
Még a tanult fők sem tudják,
Mi az, van-e, hol keressük?
Ha megleltük véletlenül
Ebben a vad, és kegyetlen
Világban...Hová is rejtsük?
De mért rejtsük? Tán ellopják,
Akik szerint nincs is ilyen,
Minek hát a bizonyosság?
Mennyi kérdés, mennyi kétség...
A ...