Szívem a szíveden pihen,
Kábultan,szerelmesen
Egy álomszigeten.

Pálmafák lombja eltakar,
Bennünket a vágy ural,
Testünk mindent akar.

Meddig tart az erőm
És a boldogságom,
Elkísér a sírig,
Ahogyan kívánom?

Meddig tart a hitem,
Amely még töretlen,
S a kifogyhatatlan
Nagy szent szeretetem?

Meddig nem hiszem el,
Hogy gonosz a világ,
És hogy életünket
Előre megírták?

De azt elhiszem,hogy
A földön élőknek -
Mindig segítenek,
Az égi ...

Nélküled nekem már
Rossz volna tudom,
Mosoly is ritkábban
Tűnne fel arcomon.

Nem lenne többé
Ki engem hazavár,
Ki biztonságban a
Karjaiba zár.

Ki fogná meg a
Kinyújtott kezemet?
Ha szomorú volnék
Ki vigasztalna meg?

Ki védene meg,
Ha valaki bánt?
Kinek mondhatnám el
Fájdalmam okát?

Ki ülne ...

Miért kell a zavartalan
És simogató csend,
Mikor a szerelem éget,
Vagy a szívünk kerget?

Azért,mert úgy átadhatjuk
Magunkat a vágynak,
Érezzük tébolyult testünk
Tovább már nem várhat.

A csend körbeölel és véd,
Mint buja takaró,
Lebegünk a végtelenben...
Ez jó s mámorító!

Álomhajó ring
A messzi tengeren,
Mámoros szavakat
Suttog a végtelen.

Óceán fényében
Ébredezik a vágy,
Palástot fon köré
Szemérmes némaság.

Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz ...