1. versszak
Megmutatnám a világnak az igazi énemet
egy szerencsétlent ki nem ismer félelmet
szerénynek mutatkozik a világgal szemben,
de titokban Ő is ugyan olyan kegyetlen.

2. versszak
Úgy érzem, hogy lassan elfogy az ihlet
Mi lesz, akkor velem megölöm a rímet?!
Jó lenne egy kabala, ki emlékeztetne engem
Hogy van, ami nem fog kihalni bennem.

1. versszak
A csillagok alatt sétálok,
hátha egy kis reményre találok
suttogva a fellegekhez imádkozva
keserűségemben botladozva.

2. versszak
Próbálom túltenni magam a múlton,
miközben sétálok a pecöli úton
álomképek gyötörnek minden pillanatban
érzem egy \'kiéhezett\' állat van a nyomomban.

3. versszak
Próbálom ...

1. versszak
Azon gondolkodom, hogy miről szóljon ez a vers,
Mert ihlet nélkül minden olyan nyers.
Lehet, hogy csak a fáradtság teszi ezt velem,
De meglehet, hogy egy személy ki nincs itt nekem.

2. versszak
Nem árulhatom el, hogy kiről álmodozik-e megtört lélek,
Mert a csalódástól túlságosan is félek.
De van, hogy nincs mit tenni, mint ...

Olyannak hittetek, amilyen sose voltam,
Attól eltérően, hogy miket mondtam.
Szerepemet játszottam bevallom nektek
Azt, amit láttatok csak képzeltetek.
De nemrég elétek tártam az igazi énemet
Eltüntetve azt, akiben hittetek.

Ülök a gép előtt valakire várva,
Remélve, hogy a szíve nincs zárva,
Bekérezkedném magam, de nem csak egy időre
Szeretném, ha ez a kislány velem lenne örökre.

Teljesen olyan vagyok, mint a rohadt képeken,
Ha nem tetszik valami, lesheted a két kezem,
Ahogy bemutatok neked szépen és kedvesen,
Mert ilyen sokat jelentesz nekem kedvesem.