Sose feledd kedvesem

Mint szik-száraz tömör föld az esőt úgy szeretlek téged,
Nap a kéklőn tiszta égboltot, csillag a sötétséget.
Szél a sebességet, vihar a villámos fergeteget,
Virág a fényt, a napot, a gyöngyöző harmatos reggelt.

Mondd, majdan mit érek én, ha nélküled magam maradok,
Kedvesem szüntelen érezd, nélküled semmi sem ...

El kéne indulnom...


Ha megkérdezem magamtól,
nem kéne már elindulnom,
bizonyos lehetek benne,

rég el kellett volna... Mit tudok

felhozni mentségemre? ...

Az igazán őszinte mosoly...


Tudjuk vannak olyan
emberfélék, akiknek
lelki alkatuk
életvidám, mosolygós.
...

Addig engedd...



Emlékszem, volt egy idő egykoron,
amikor teljesen magába
zárkózott a legjobb barátom,
aki nem volt kíváncsi arra,

mi is történik egyáltalán a
nagy világban. Először vitáztam
majd: - Carpe diem!- tanácsoltam
bőszen. Nos, immáron így látja

dolgokat és úgy él a mának, hogy
a napot ...

Memória, óh...2.


A pesti műszaki főiskolán, ahol
diplomáztam, egy volt tanárom szigorú
vizsgáztató hírében állt. Egyik napon
az udvaron összefutottunk. ...

Megyek, merre visz a lábam,
Nézegetek száz felé,
Bármennyire nyitva tartom,
Puszta jön szemem elé.

Sivár minden, jobbra, balra,
Hátra nézek, meg elé,
Nem jár erre már az ember,
Megyek a puszta felé.

Nem látok én itt virágot,
Még fűszál sem int felém,
Tengerként homok hullámzik,
Élet nem kerül ...