Ma vörösbor kell, de nagyon!
Hadd bővüljön látóköröm,
táguljon tudatom!
Keserű napok jöttek hosszúsorban elém.
Végre elűzöm a napok fojtó kísértetét.
Vörösbor kell!
Az Isten sugallja, -szinte.
Vérvörös nektárt kínál,
a rejtekadó pince.
Iszom!
Megigazulnak agyamban a régi mondák, regék.
Vörösborba fojtom ...

Pihenj,
nyiss álomösvényt,
nyújtózz el,
az éj levetett pendelyén!
oldódik a rohanás.
A lemenő nap fénye csillan,
szemed viharvert íriszén.
Pihenj,
az álom kajütjébe zárva,
viharok zajára
boruljon égi szemfedél!
A holdfény dagályában,
álomvitorlásod ásítva partot ér.

Fölöttem pokol,
vérharmat szemfedő.
Merész ébrenlét,
marolja fegyverét.
-Örökös készenlét!

Kénköves mennyország,
létra az égbe.
Csatakos virradat,
mindent kézben tart.
-Ki tudja mit akart?

Valóságcsoda.
Csoda, hogy élet?
Ha már rút halál...
Vak tyúk is talál,
-bárhol kapirgál...

Nyelveken ...

Jézus, a tiszta lelkű lett a gonosz áldozata.
A nép, a becsapott, Barabást kiszabadíttatta.
Vajon mikor érkezik el az a szép, boldog világ, amikor a jó a rossznak végképp nyakára hág?

Mikor lesz boldog a tiszta, becsületes világ?
Legfontosabb kérdésem: ma nem ilyen a világ?
Csak rajtunk múlik, hogy lelkünkben úrrá a gonosz, vagy a jó lesz,
hogy ...

Útkeresés

Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, - érezheted,
melytől eláll lélegzeted;
bú öleli sebzett lelked.

Ahhoz nincs szó, nincs képzelet,
bántó vád, ahogy eltemet;
könnyed nyeled, zavartan állsz,
mit mondhatnál, szót nem találsz,
beborítja szíved a gyász.

Később: ha a sós ...

Az irigység alaktalan, bűzös massza.
Sárga pergamen szín ujjával a gonosz,
törékeny lelkedet csúful összemarja,
míg rendetlen rímpárok között lajstromoz.

Butasága leple művedet takarja,
tehetségedet elfedi üvegdoboz.
Szótagszámok eltérése őt zavarja,
melyet értéktelen tanáccsal viszonoz.

Kíváncsi vagyok, versem majd ...