(In memoriam: Dr. Babinszky Pál)

Apuka, látod? - megint este van.
Nincs senki, aki most úgy nógatna:
\'Tegyük el magunkat holnapra, fiam!\'

Hiányolom a közös beszélgető órákat,
A bicegésem miatti figyelmeztetést:
\'Ha mellettem lépsz, nyújtsd ki a lábadat!\'

Ezután ki teszi lassan vállamra tenyerét,
Ha túl szenvedélyesnek ...

(ahogyan a felnőttek háborús élményei tükröződtek vissza kisgyermekként érzelmeinkben, és játékainkban.)

(Furcsa emlékek 1963-64-ből)

Kilenc-tíz éves voltam
Amikor azt kérdezte egyik osztálytársam
\'Ha Városunk határában megjelenne a fasiszta hadsereg
Menekülnél-e?
Ha e Város lakossága félelmében
Mindenfelé szétterülne az ...

A hetyke





Barátom Sándor és hetyke kedvese,

mint friss házasok vonattal utaztak

nászútra, Jászkútra. Sándor hevesen

csapta a szelet párjának, ...

Édesapám édenkertje...





Édesapámnak mindene a kert,
kedvenc zöldsége a paradicsom.
Csupa élet folyik itten ma, mert
a család összetart - vakáción.

...

A csönd és a mosoly...


Nap mint nap tapasztalom, sokan csak
azért beszélnek, mert azt hiszik, a
hanggal könnyebb bánni, mint a csönddel.
Jóllehet észrevettem, hogy a biznisz, az

üzleti világban a csendesség,
az odafigyelés sokszor nagyobb
hatással volt a partnereimre,
mint a beszédem, s így lettem ...

Elmentél...


A hálóm ablakát kitárom
és a frissen száradt ágynemű
üde illatát beszippantom.
Egy új nap kezdődik, ám csend ül

a szobámra, ahová belép
a napfény, keresgél, s már sehol
sem találja őt. Nézegetek és
szenvedek, hol ...