Szememre az éj hályoga hull,
halk sóhajom pihen.
egy pillanatra
látomást vélt a vaksi szem.
Az éjszaka szívét tőrömmel átnyesem!
Összetört a zihálás,
nincs szélkuszólta gond.
Fáradt ideghálóm pihen
illatos szénaágyamon.

Agyam indítókulcsa nem működik!
Valahogy késik a pohár
-és nincs már semmi sem..
Tengerek vizén szelidülök.
hosszú combodon talpalattnyi létem.
Ez is én vagyok.
A másik kép is,
az a másik átkozott,
melynek
madarak röpködnek feje fölött
-és vásott szavakból táplálkozik!
Azon a képen szemben a széllel,
innen az ...

Mielőtt elalszom,
simogass meg Kedves!
Érzed,
köröttünk megrészegült,
könnyű szél repdes?
Bújj mellém,
ölelj át szótlan!
Lángra lobbant szerelmünk,
fent ragyog a holdban.

Széthagytad csókjaid.
Hangod, mint a tenger csendje
süket fülemben zúg.
Hiányzol.
Utánad nyúlnék,
hogy öltöztesd magányom!
A tehetetlenség keresztjén vergődöm!
A kereszt latrává torzulok.
Hiányzol..
Átjár a nélküled hidege.
Kapaszkodj újra belém!
A kihűlt parazsad oxigénje lennék!
Köréd kulcsolnám meztelen ...

Túlnő az életemen, kísért egy dallam.
Mögöttem bujkál minden kapualjban.
A huzatos tereken,
túl az évszakok falain,
megmotozott életem mogorva rácsain.
Titkok vannak a vakság markában,
pajzán éjszakák a szomjúság torkában.
Ott vannak mind, ahol koldusok vacognak,
hol a gyönyörök egére álmokat hazudnak.
A dal is rongyolódik,
mint ...

Novemberi fák tinéktek most
fájó titkokat azért suttogok,
hogy száraz szemeim helyett
gyanta könnyet hullajtsatok.

Néma ajkam jéggé fagyott
helyette nyögve jajgassatok,
ki nem mondott szavaimból
fájdalom fátylakat fonjatok.

Süket füleim helyett oktalan,
keserű káromlást halljatok,
minden reátok szórt átkot
a ...