Ciklámenszín hajkorona társadalmi méreg.

Köszönöm, hogy megmutattad, még mindig élek.

Erősebb a lelkem, mint azt magamtól vártam.

De mégis meggyengítetted körbevett váram.



Mert egy dög vagy te tudod és magamról én is.

Kissé ez már beteges, rosszabb, mint egy fétis.

Mégis most úgy érzem helyes volt a ...

Hogy hasonlíthatunk
önmagunkra?
(külsőleg...)

Az emberek többsége sűrűn
panaszkodik, mily csúnyán
...

Kereseti viszonyok...

Sándor unokája jó gyermek,
ám ami szívén, az a száján...
Valahogy szóba hozzák egyszer,
mennyit keres az anyja. Látván

...

Ha kimegyek
a dombra
tavasszal,
szemem
a rónaság
zöld tengerében
a fű felett
látni véli
a fuvallatot,
a lágyan simogatót,
a ringató-dalolót.

Nyáron
sárgán hullámzik
bennem a búzatábla,
vidáman trilláznak
sokszínű madarak.

Ősszel
sötétbarnára
komorodik ...

Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a végtelen.
A habok csendben átkarolták
és szerelmesen a mélybe ...

Egy festmény, gyönyörű fiú arc.
Emberi eszmény, ecsetnyi karc.
Mesebeli történet a tiszta lélekről.
És a gonosz szenvedélyről.

A fiú kérése, maradjon öröké fiatal.
Öregedjék arcképe, mely a lelkére utal.
A fiú már koros, bűnt-bűnre halmoz.
De közben gyilkos kit lelkiismerete nem kínoz.

A festmény csúf, ránc és vér ...