Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
ahonnét
elindultam,
zsebemben csörgő ...

A könyvek mágikus
ereje...


Bibliofilként létezve,
manapság
is fennköltebb
...

Terjeszkedés





Hajdanán, nagyapám a vasútnál

bakterként kezelte a sorompókat.

Történt egy napon, hogy behívatták

a vasúti mérnökséghez. ...

A tudás italából ne hagyj
eleget innom, óh iskola!
A szomjazó célja te vagy,
s eltol magától az ostoba.

Hívj asztalodhoz naponta
s tégy úgy, mintha játszanál!
Vigyázz rám s vegyél karodba
ha bármi bánat rám talál.

Fékezz,ha kell,jó szóval tilts:
te fegyelmezz, ne a félelem.
Ne tananyagot, engem taníts,
...

A hold teljes pompában tündököl,
Ember ül földön, s nem hall örömről.
Sötét éjszakában bolyong jórészt,
Miközben csendben a bánat emészt.

Nem vár már másra, csupán egy társra,
Ki sötét lelkébe a fényt hozza.
Minden ember más életben turkál,
Úgy érzi, hogy társra itt nem talál.

Szüntelen gondolkodik életéről, ...

Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptember, november, december.

Őszapók deres lehelete...
búcsúzik fészkétől a fecske,
a ritkán látott gólyacsalád,
kisasszony napjára üres lett,
puszta már a sokszínű határ.

Őszapó, Télapó változtat:
zsákjukból szél rohan ...