Csókom hagyom a kezem ráncán.
Megdermedt a perc mozdulatán.
Fehér fátyol borítja arcod,
megáll az idő, s a mosolyod.

Szívem összeszorul torkomban.
Lüktet a testem fájdalmában...
Ordít lelkemig, hogy senki ne hallja,
s kezem kihűlt kezedet tartja.

Életed útját a halál karma
megfojtva a kezembe adta.
Hadd lássam, hogy már nincs ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Ne dobd el a szerelem virágát,
halálig ápolgasd nemes szirmát.

Az élet legyen örök boldogság,
szívedet sose érje gonoszság.
Amit adsz, azt kapod a világtól,
örökké tanulsz majd a hibákból.

Elmegyek, figyel majd a szemem rád,
magadból annyit adj, mit te is vársz.
Akinek ...

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is ...

Mielőtt meghalok,
Intenek még felém
A nárciszok.
Mielőtt meghalok,
Hallom még, hogy
Csöppen az eresz,
Hólevet ereszt
Alvó ibolyára.
Mielőtt meghalok,
Kakukk rikolt rám
A füzesből láthatatlanul.
Mielőtt meghalok,
Még kézen foglak
A Tisza parton,
S üzenünk messze,
Messze, a habokkal,
Hogy akkor is lesz szerelem,
Amikor mi már ...

Elment. Nincs közöttünk, de mégis velünk van
minden szavunkban, minden gondolatunkban.
Ha odaföntről, az Égből Ő ránk lenéz láthatja, hogy Ő nekünk több, mint egy szép emlék!

Nemcsak jelszó, hogy soha nem felejtünk,
nemcsak egy szép emlék lettél nekünk.
Szívünk őszinte szavát mondja ki a szánk:
Isten adja Neked a Menny nyugalmát!