Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Lelkes Miklós verse

Ugatását a távolodó múltból
Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is szabadság,
ha csöppnyi is, ha úgy halhat meg ember,
vagy állat, hogy már nem szorul rá senki,
s leszámolhat szorító félelemmel.

Én nem tehetem, mert kell a családnak
az a kis pénz. A gazdagok kifosztják
a szegényt! Milyen álszent szemtelenség
azt hirdetni e földről: szabad ország!

A puli ugat, olykor. Messzi mennyből, -
vagy honából szeles pokolperemnek?
Ó, jó neki, ha van, vagy nincs, - de múltban!
Ott hűsége még nyájat is terelhet.

Ó, jó neki, ha van, vagy nincs, - de múltban!
Sok ember önmagának meg sem halhat:
szeretteibe hiányával vernek
szöget sötét, keresztút-birodalmak.


Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére