Sebzett világban torzulnak az arcok,
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?

Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit szeretsz!

Kihunyni készül a fény, s még mindig van remény
Mogorva a hős, szíve lágy, de ökle kemény
Bágyad a neonfény füstben érleli a kéjt
Eztán már meg sem várjuk az andalító éjt

Lángba borul a tévém, ég a képernyője
Ugrálnak a gengszterek sorban ki belőle
Eszelős a bűnöző, nincsen sok esélye
Célba lövő nyomozók nyírják ki ...

Igen, én voltam az aki
meghúzta a ravaszt Szarajevóban
de még azelőtt is én voltam az aki
Cézárt szíven szúrtam

Csak úgy spriccelt a vér
egy odatévedt levélen a dér
fényesen s hidegen csillogott
- rabságom önként vállalom

Jeleztem s nem féltem
sápadtan sütött be a hold
a rácsokon keresztül
én a bitót néztem, mi nekem ...

Ha nem lehet Tiéd az, amit szeretnél,
Becsüld azt, ami a Tiéd még!
Csak bolyongsz a Föld kerekén,
Tekerd, míg bírod, az élet kerekét.
S közben elsiklasz sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábad előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemed előtt csak a nagy cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár ...

Tél van, kint fagyos hideg.
Szívemben forróság, egész testem megremeg.
Könnyes szemem, ablakomon jégvirág.
Kitekintek, visszatekint egy zord emlékvilág.


Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.
Egy régi nap, amikor szerelembe estem.
Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.


Nem volt ez más mint a nyár évszaka.
Egy érzés, mely egy éve ...

Már nem vagy itt velem, emlékezem......
Együtt cseperedtünk, lett pár közös titkunk.
Hiába sírok halkan, már nem vagy velem,
Nem fogod kezem, nem állsz mellettem.


Mindig megérezted, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,biztatás
Amit tőled kaptam,
Lelkemet nyugtatta.


Mindet elrejtettem mélyen a szivemben,
Hogy visszaölelhessem ...