Karjaiban ringat az erdő,
A friss, üde, mesés erdő.

Imádom az erdő illatát,
A gombák színes kalapját.

Az erdő halk csodáját,
A fakopáncs érdekes kopogását.

Fenyőillat, patakzúgás,
Az erdő egy nagy titokzatosság.

Madárének, vadgesztenye,
Piros málna, erdei mese.

A napfény kellemes sugara,
Az állatok halk ...

Meséld el, kedvesem...
Meséld el, kedvesem
milyen a világ?
Van- e kint békesség,
nyílik- virág?
Hangzik- e madárdal,
zöldül- e a fű?
Van, hogy a szív szava
néha keserű?
Van- e, hogy derűre
válasz a ború?
Szívekben dúl- e még
átkos háború?
Gyakran sötétül- e
odakint az ég?
Emberfarkas embert
marcangol- e még?
Van- ott ...

A béke csendes.
Háborúnak nincs zaja.
Élet és halál
körforgása nem más, mint
a harmónia.

Finom illat, ízes falat
Szemed még mit kívánhat
Egyél most mindenből
Bőséggel szeretetből

Nézz majd az égre fel
Kívánságod suttogd el
Majd egyszer teljesüljön
Bánatod tova tűnjön

Kívánok szívedbe békességet
Otthonodba melegséget
Családodnak egészséget
Kedvesednek csak téged
...

Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, ...

Tűnődöm a Balatonon,
amelyen ma vihar tombolt.
Most fény csillan a habokon.
Változatos vagy Balaton!

Olyan, mint maga az élet!
Egyszer tombol, máskor békés lesz.
Egyszer tele derűs fénnyel,
máskor dühöng vad szeszéllyel.

Ámde most reméljük, hogy megnyugszik.
Búcsút int a Nap, s lenyugszik.
A látóhatár mögé bújik
és ott marad ...