Él egy madár a fénylő szirteken,
"túl az Óperencián, túl az üveghegyeken",
hol aranyló sárga nap süt az égen
tengeri sziklák magas rejtekében.
Ez a madár a békéről dalol,
büszke, szabad, szelíd és bátor,
természetében nem ül meg bánat,
egész valójából fény és élet árad.

Ki ránéz és látja, az boldog lehet,
mert átjárja szívét a jóság, szeretet,
a szél óvja, barátja a fénynek,
ki állhat ellene szeretetének?
Ez a madár sziklák között fészkel
sárga csőrében olajfalevéllel,
mint a mesében, megfogni nem lehet,
ha megpróbálod, eltűnik hirtelen.

A világ már így is kalitka neki,
az emberi gonoszság messze kergeti,
pici, puha teste keresi a napot,
a fényt, a csillagokat, mi álmokat adott.
Ez a madár a fénylő szirteken
"túl az Óperencián, túl az üveghegyeken"`
aranyló sárga, napsütötte tájon
a boldogság madara egy haldokló világon.