Egyik lapáttal jobbra,
a másikkal balra!
Így nő a hónak halma!
A télnek ostroma

hófehér maradványa
a hónak finom,laza
sok-sok buckája
nagyon szép valósága.

Táncol a napfény a sok hóbuckán!
Nagyon szép ez a téli ábránd!
Behavazott hatalmas fenyők állván
színesítik ezt a téli látványt!

Derűs fényét szorgos kézzel
a tájon bőven szórja széjjel.
Elűzve az éj sötétjét
ígéri az új nap szépségét.

Most már minden fényben fürdik
a fáktól a fűszálakig.
Telik az élet új reménnyel,
az új napnak új szépségével.

Illatos virágokat terem a kertszeretete,
a kertszeretete szép szívének a vetülete.
Reménykedik az alkotásuk létrejöttében.
Alkotásuk? Hányan vannak itt tulajdonképpen?

A Természet és Ő. Ketten szoros egységben.
A kertész és a Természet! Ők együttesen.
Igen! A kertész alkot, dolgozik kinn a kertben,
a Természet meg szerte a ...

Laza porcukorként fedi az esti tájat
a fehér hó, amelyen a komor, kopasz ágak
némán mutatnak az éji égbe sötét utat.
Csend van. Hófelhők takarják a csillagokat.

A házak fényes ablakai e tájra néznek,
majd lassacskán kihunynak mindenütt a fények
és átadja magát a világ a téli éjnek,
a csendes éjszaka pihentető békéjének.

Rózsamese - meserózsa.
Kis mesémnek címadója.
Rózsa virágzott a kertünkben,
szépsége ott él a lelkünkben.

Ott is marad az tavaszig,
amíg ismét majd bimbózik.
Amint a tavasz eljön,
a sok bimbó szárba szökken.

A rózsák ismét virágzanak szerte a kertünkben.
Szavam ne tévesszem: nem egy rózsa a közelünkben,
hanem rózsák ...

Szemükben csillog az értelem,
lelkükben élénk az érzelem.
Hisznek Ők a mesékben,
épp ezért szépek lélekben.

A meséknek a szereplői
lelküknek részben a vezetői.
Szépségektől épül a lélek.
Ez a szerepe a meséknek.

Okosodik ma a világ
élvezve a mesék hasznát,
gyarapítva a szókincsünket,
szépítve a lelki ...