Szemeiben tétova, riadt fény ül
ahogy ténfereg a buszon egyedül.
A sok ember nézi és nagyon sajnálja,
de közülük egy sem az Ő gazdája.

Ide-oda izgatottan járkálva
saját helyét sehogyan sem találja.
Milyen lelkületű az az ember,
aki egy szerető lényt kidobni mer!?

Az autóbusz egyre csak megy az útvonalán
egy nagyon bánatos kutyát is ...

Amikor a munkahely megalázva rúgja ki az embert,
Meglepik különös érzések.
A Szabadság hídon, ahogy lenéztem a folyóra,
Örvénybe láttam árnyképemet hullva.
Vajon milyen lehet Csaba királyfi égi útja?
S vajon olyan-e Dante Styx folyója
Amilyennek az Isteni Színjátékban leírta?
S a Purgatóriumban, a megtisztultan hullámzó szelíd fények,
Ha ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Túl késő volt mire megláttad,
túl késő volt mire megbántad.
Vétkeztél, felebarátod asszonyát megkívántad,
megbocsájtását már hiába vártad.

Azért amit azon a szenvedélyes estén tettél,
bűnös fellángolásodért hatalmas árat fizettél.
Felelőtlen vétked olyan embereknek ártott,
kik szerettek, ki téged sohasem ...

Életem, egy puha ágyon,
ott töltöm én, bármi áron.
De aztán jönnek napok s hetek:
hát mit egyek, és mit tegyek?
Van megoldás, jelentkezés,
pénzgyárnak kell fogaskerék.
Munka, evés, munka, evés,
agylékelés, PC-függés.
Sebaj, hajrá, megy a szekér,
hisz pénz nélkül az élet nem ér!
S csak megyek tovább, húzom tovább,
e ...

Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.

Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket. ...