Életem, egy puha ágyon,
ott töltöm én, bármi áron.
De aztán jönnek napok s hetek:
hát mit egyek, és mit tegyek?
Van megoldás, jelentkezés,
pénzgyárnak kell fogaskerék.
Munka, evés, munka, evés,
agylékelés, PC-függés.
Sebaj, hajrá, megy a szekér,
hisz pénz nélkül az élet nem ér!
S csak megyek tovább, húzom tovább,
e fáradt ént, ki már csak báb.
S egyik reggel belém hasít:
miért kívánom én így a sírt?
Puha ágy vagy robotmunka,
a lélek ezt már nagyon unja.
De mutasd Buddhát a tolvaj népnek,
számukra csak a zsebei léteznek.
Csak orrodig ér a világod,
mi azon túl van, már nem látod.