Ittam a hegyeink parázsló borát
Csókoltam néma éji angyalt
Ütöttem pohárral a dal ritmusát
Míg csak rám nem talált a hajnal

Ó a tánc elült a dalnak vége már
Haza ballagunk én s a hajnal
Lehajtom fejem szívem félrevert harang
Összefogódzunk én s hajnal

Jártam az erdőt a hegyeken túl
Egymagamban a fölkelő nappal
Dúdoltam magányom ...

Húzd az evezőt
(evezős induló)

Ragadj evezőlapátot,
így találsz igaz barátot!
Hollári hollári hó!
Sodor a Körös folyó!

Szálljon a dalunk,
útnak indulunk
siklik csónakunk,
nincs határ!
Fűzfa-árny alatt
csapatunk halad,
béke, nyugalom,
csordogál.

Tajtékot verő,
páros evező,
ágak recsegőn ...

Hó-hegyek felől
már tavasz szivárog,
jégezüst csurran
a Nap tenyerén,
szirmukat nyitják
a kis hóvirágok,
csordul a jégcsap
a ház ereszén.

Télkirály táncol
a Tavasztündérrel,
dérkoronája
ma sír a zenén,
hóvirág ébred
a tavaszi fénnyel,
köd könnye csillan
a fűszál hegyén.

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre ...