LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, árverezésére alkalmas!

Emiatt a fiatal azon okoskodik:
„Úgy valósítja meg elképzeléseit,
Hogy albérletbe küldi szüleit.”
A fiatal, szülőellenesen gondolkodik!

Egy hölgy, 61 éves apjának albérletet keres.
(A szívem e ténytől hevesen ver, heves!)
Nemzedékek közötti harc áll a háttérben,
Apja, albérlő lesz, - 61 évesen!

A szülők több évtized alatt
Építették fel otthonukat.
(S nemcsak maguknak!)

Most mit kell érezniük?
Saját gyermekük az, aki szembefordul velük!

Nevelték, ruházták gyermekeiket,
Vidámsággal törölték le
Szenvedélytől kicsordult
Apró könnyeiket.

Ennél drámaibb helyzetet leírni sem lehet.
Szüleik számára, gyermekeik lettek
Felnőttkorukra, – szörnyetegek!

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK, CSAK RONTANI TUD A GYERMEK - SZÜLŐ
ŐSZINTE KAPCSOLATON!

Egy apa most jött ki a kórházból,
Az intenzív osztályról.
69 évesen szívműtétje volt,
S akit a hitvesi hangulat,
A saját otthonából kitolt!

A fia keres albérletet neki,
De akit a betegsége és az idős kora miatt,
Nem fogad be senki.

Egy asszony három gyerekkel
Albérletről albérletre jár!
Becsönget, - s még esőben is -
A kertkapu előtt gyermekeivel,
A tulajdonosra vár.

Egy anyának a fővárosban volt
Saját tulajdonú háza.
Átadta, hogy ne legyen viharvert a lánya
Boldogságra készült, szelíd házassága.

E hölgy édesanyjának
Budaörsi albérletet keres.
Télvíz idején, amikor az utca kihalt,
Esős és szeles.

Bízik abban, hogy
Az édesanyja meleg szobában hajthatja
Álomra fejét.
Könnyesen keresi, édesanyja
Melegre hívó, csöndes albérletét.

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!