Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre vár.

Favályúnál gémeskút áll, fejjel lefele,
figyeli, hogy remeg a táj, kibékült vele;
Hortobágyon, forró nyáron hív a délibáb,
...mint az álom, vékony szálon ring a parti nád.
Végtelen a róna képe, égig ér a táj,
vízpart szélén, nádtengerben fészkel a madár;
...éneke a széllel rezdül, hangja muzsika,
trillájára lelke feszül, kész romantika.

Híd alatt a kilenc lyukon ki-be jár a szél,
- homokszínű víztől tudom - csodákat mesél.
Míg az alkony, bíbort festve tóba szenderül,
ezer csillag nyári este víz alá merül.