Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
Pest, 1847. Március

Mi történik velünk, magyarokkal?
Miért játszunk jelent a letűnt korokkal?
Mintha Petőfi nem is élt volna,
Úgy hajtják népünket rabszolgasorsba!
Az ember ismét állat lett,
Jogfosztottságba süllyesztetett.
Az Alaptörvénybe azt írták,
Törölték a nép hatalmát!
A nép csupán a hatalom forrása,
Győzött az úri gőg sodrása!

Akik ma hatalmon vannak
Nem ezt ígérték támogatóiknak!
Azt ígérték,
Teljes foglalkoztatottságot teremtve,
Visszaszorító gondjuk lesz a bűnözésre!
Ígérték, a hatalom gyárakat, lakásokat épít,
Béreket emelve, fogyasztást bővít.
A fogyasztást serkenteni fogja,
Egyre jobban él az ország minden lakosa.

Jobb élet, szebb élet vár ránk
Amikor leváltják az MSZP kormányt!

Helyette legalább harmincféle adót vetettek ki,
A számlákkal, kopottan a Postára szoktunk sietni,
S amíg mi adózva, kopottan járunk,
Addig milliókat vesz fel a hatalom minden tagja,
Tehetség címén, ízléstelenül belemarkol
A Kincstárba befolyt adóforintunkba.

Tehetség!

Azt jelenti, hogy az illető a népéért tehet.
S ha nem töltődik meg jóléttel a népi zseb,
Úgy a tehetség tehetségtelenné válik,
Az állítólagos tehetség alatt az ország szétmállik!
Akkor hogy lenne tehetséges a tehetség?
A nemzet pusztulása – tehetségtelenség!
Ha sok az öngyilkosság, a gyilkosság
Akkor pusztul az ország!
Ha így áll a dolog,- biztos érezzük a tehetség hatalmát?

A stadionokon kívül, új beruházások nincsenek.
Utak, vasutak, lakások szinte nem is épülnek.
Nincsenek új óvodák, iskolák,
A tanyasi- falusi iskolákat bezárták.
A gyermek az iskolákat busszal vagy vonattal teszi meg,
Okosodni, órákat utazva messzire megy.
A kormány a költségvetés hiányát úgy oldotta meg,
A munkahelyekről tömegével rúgatta ki az embereket.
Kirúgatta munkahelyről a nyomorékokat, öregeket,
S azokat is kirúgatta, akik világnézetileg nem feleltek meg!

Sokszor törölték a nyomorék húsz éves munkáját,
S ellátás címén löktek neki - kevés alamizsnát.
Tanárok, mérnökök kerültek utcára,
Akiket még az „átkosban” vettek fel tucat számra.
Az \\\" átkosban\\\" azt ígérték nekik:
E munkahelyről fognak nyugdíjba menni,
Sohase gondolták, - hogy idő előtt fognak onnan kikerülni!
Egyik napról a másikra munkanélküliek lettek,
Kényszerűségből közmunkára jelentkeztek.
A munkanélkülieknek, - a Kormányhivatal –
Közmunka mellett tanulást is kínál,
De olyan tanulást, amely belőlük
Görnyedő hátú rabszolgát csinál!

Közmunkások között van olyan felnőtt, akinek a szülei művészek,
A \\\"közmunkások iskolájában\\\", - neki -bégetnie kellett!
Van tanár, aki az „átkosban” egyetemet végzett,
Felvételikor megkérdezték tőle,
Hogy is hangzanak a lovaktól származó nyerítések?
Kötelezték arra, hogy nyerítsen
Nyihogást a torka mélyéről merítsen.
Volt olyan, akitől azt kérdezték; hogy csinál a medve?
Brummogott, hogy fizetését nehogy elveszítse.
A közmunkások között volt olyan mérnök
Akitől megkérdezték: öt ujjammal hányat mutatok, négyet vagy ötöt?
Aki a tanulás címén előírt bégetés, nyerítés, brummogás vizsgáján
Nem jelenik meg, azt, kikiáltják olyan vesztesnek;
250.000 forintot fizessen be, mert a taníttatása került ennyibe!

Nem elég, hogy a közmunkást megalázva,
Megszégyenítve munkahelyéről kirúgják,
Még a megélhetésre odalökött alamizsnájától is megkurtítják!
Munkahelyén hiába csorog verejtéke,
Semmit sem ér fizetése!
A keze, amely hasznot hajt,
Alamizsnás fizetést tart.
Amelyből nem lehet megélni,
Csak egy emberhez méltó életre emlékezni!

A tűzoltók, a rendőrök, a bányászok, nyugdíját törölték!
Kivételes kegy volt, ha csak csökkentették!
500.000 munkanélküli szenved az országban,
Vagy keres más hazát, más nép honában.
Akik e szűrés után benn maradtak a „dolgozóban”
Örültek, ha megmaradhattak a fizetési fokozatban!
A munkanélküli családokban 500.000 gyermek
Hiába várja családi asztalra a friss kenyeret!

Petőfi, ha ezt látná, a tollával kiabálná:
Miért teszitek rabszolgává Anyám sorstársait?
Őértük írtam verseim sorait!
S Ti szerettek engemet? Nem is értitek elveimet!
Ha értenétek, e három év alatt írt törvényeket
Mind a kukába tennétek
S a népet, - jogaiba - visszahelyeznétek!

Budaörs, 2014. január 05. vasárnap.