Csak gondolatban sújt halálos gyásza,
csak fojtogat és szívem sebzi meg,
a vágyak útján hullok csak halálba
és megremeg a virrasztó ideg.
Csak gondolatban sújt halálos gyásza.

Mert nem lehettem ott, hol kellett volna,
úgy, mint a többiek: a harci síp
szavára várni s állni bátran sorba,
ha ágyúk torka bőg s golyó süvít.
Jaj, nem lehettem ...

József Attila megírta, Barátom,
(s nem érted, vagy az értést leplezed?), -
ami VALÓ olykor IGAZTÓL távol,
s ilyen VALÓ nagyon HAZUG lehet!

Érvényes ez egész jelkép-világra:
Sarló, s kalapács, Csillag, vagy Kereszt,
Félhold, Turul, Horogkereszt hatalma.. -
felszínükön túl mélyük is keresd!

Sok példát írhatnék erre, Barátom!
Csaló ...

Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Tárhatod ablakod, áldott, hűs paravánt ad a nyár még,
Mely csudamód úgy elkápráztat e furcsa napokban.
Lengenek ingek, hajba sodornak szép koszorúkat,
Kergetik egymást tarka szerelmesek át a folyónál.

Ábrándozhatom én is bíborszín szerelemről,
Bánatom elszállt, nincs cudar álom, táncolok ismét.
Már-már érzem a vérem, s érzem a régi ...

Új és új arcokon, keresem a régi barátok mosolyát
Pompázó kerteken, elhervadt virágok egykori illatát

S int a titkos Ismeretlen gyermekek csodák nyelvén
Dohosodó kapualjak ódon boltívén
A selyem tavaszban a lélegző réteken
Kéri szívem életem

Elcsukló szavakban, keresem a hangtalan mondatok igazát
Templomok lépcsőjén, kutatom elkopott ...