Karácsonyi gondolat

Folyton előttem van egy kép
-Istenem,mondd,miért?-
Régi öregek miképp
mentek
dideregve,fázva,
csizmába,kucsmába,
karácsony éjjelén
Istennek házába.

Szentek voltak ők,
hétköznapi szentek...

Ma főztünk halászlét,
feldíszítettük a fát.
Gyerekeimnek szép emlék
lesz az ajándékozás?

Gyere fiam,menjünk,
epret,gombát szedjünk!
Járjuk be az erdőt,
legyünk ma tekergők!

Látsz majd nyulat,őzet,
erdőt,mezőt,rétet...
mi finom,mi méreg,
megmutatom néked.

Eszünk majd cseresznyét,
ebédre szederkét.
Gyere fiam!Keresd!
Ami itt van,szeresd!

Már megint valami félelem
ténfereg a szívemen,
most újra a fájdalom
nehezedik a vállamon.

Kéretlen előkerül,
kérdezetlenül leül,
hogy nyomjon itt belül
megemésztetlenül.

Ha még egyszer születnék
kérnék én is mindent!
Legyen jogsim,autóm,
kérnék iskolázottságot,
vőlegényt,esküvőt,
szép ruhát,virágot!

Lakásom sose lesz,
hogy felneveljem gyermekeim
ahogy illik,
mert ők megérdemlik!
Miért kaptam csak ennyit?

Lassan lejár az időm...
meg lehet halni így is!
Még szerettem volna ...

Ez rettenetes vihar!
Rózsaszín-fekete felhők,
félelmetes erők,

eső jön!Kopogó jégeső,
fájdalom, iszonyú nevelő!

Lesz-e vége már?
Száll-e még madár e tájra?

Magamtól kérdezem: lesz-e még életem?
Vagy felnevelem szegénységben gyermekem...?

A Tavasz a gyermekeit
szerelmesen öleli,
szárnyát bontja a kikelet,
Édes napfény a levegőt melegíti

s álmait űzi az idegen télnek
ami elmúlt,
helyette virág nyílik
s illatozik

hogy szívem szorul
s mégis boldog az Új Élet,
mert éled,
s mert új.

Virág nyílik a kertekben
a szívekben öröm,
a napnak ...