Heverek a hóban
száll egy gondolat...
vagy jelentékeny ösztön,
puszta indulat?

Csattan hát az ostor
és igába hajtja,
mit állat velőm megterem
emberré faragja.

Száll a szó és puffan,
mint könyv, ha földre hull
elmém szolgasorba
az ész alá szorul,

s növekszik csak egyre
a csöpp tudás alatt,
s majd, hogy nő ...

A hatalmas hérosz,
kiről korunk meséje szól,
Még csak nem is ember:
egy egyszerű mezei nyúl,

ki vígan baktatott
mezőről mezőre,
míg jött egy vadász,
és kedvesen lelőtte.

Csodálkozott a nyuszi
még sosem volt meghalva
de mégis csak él,
hisz még nincsen felfalva.

A vadász oldalán,
örömmel lógott
és a ...

Mind megfoghatjuk a sors fonalát,
mind kiihatjuk magunk poharát.
Mind vezethetjük az orrunk vérszag után,
hogy egy hulla felett állhassunk kukán.
Mind elhihetjük a sors utat épít,
és mind megérthetjük, az útra gátat állít.
Mind kikerüljük a sors barikádját,
de vannak kik a fonal végét maguk felé rántják.
Végülis mindegy merre ...

Az erdő friss illata kísért...
Nem! Nem kezdhetek el így egy gyönyörű mesét...
Talán az ordítás, a dögszag jobb lenne...
Talán.. de az meg mindig csak elveszne.

Szóval, az erdő...
Hmm a friss, harmatos, hajnali erdő.
De valami, talán csak éppen én nem illek ide,
hisz rajtam kívül, itt minden tiszta, friss, zsenge és üde.

Én meg ...

Talán a hit még vezethet téged,
vagy talán azt hiszed nincs mitől féled?
talán még nem ittál éppen eleget?
Talán így jobb, ez segíthet neked.

Talán a véred a föld már beszívta,
bár talán még éltet a rothadt ambrózia,
talán még vágyod az istenek italát,
és talán még elhiszed a szirének dalát.

De miért kéne élned így ...

Egy érzés talán fájdalom,
Mi lelkem gyakran járja át,
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át.

A múlt vidám perc, itt a bánat
A most nem számít már,
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt,
Bár érzed többé nem jön el.
Sebet hideg szél fakaszt,
Meleg többé nem ...