A hatalmas hérosz,
kiről korunk meséje szól,
Még csak nem is ember:
egy egyszerű mezei nyúl,

ki vígan baktatott
mezőről mezőre,
míg jött egy vadász,
és kedvesen lelőtte.

Csodálkozott a nyuszi
még sosem volt meghalva
de mégis csak él,
hisz még nincsen felfalva.

A vadász oldalán,
örömmel lógott
és a konyhában
bőréből sebtében kiugrott,

s mikor meghallotta
ő lesz a vacsi,
vajon megijedt?
Nem ám a csacsi!

Ujjongva boldogan
minthogy dolgát tudta,
a tepsin magát
a sütőbe betolta,

De miért jó ez neki?
Mért örül ily nagyon?
A Nagy nyulak
tömték a fejébe vajon?

Vagy épp a vadász mesélte,
hogy a nyúl nem való, csak ebédre?
Gondolkozz csak rajta kedves jó barátom,
s ha úgy döntesz, Zabálj meg!
Ez a rend, belátom.