Heverek a hóban
száll egy gondolat...
vagy jelentékeny ösztön,
puszta indulat?

Csattan hát az ostor
és igába hajtja,
mit állat velőm megterem
emberré faragja.

Száll a szó és puffan,
mint könyv, ha földre hull
elmém szolgasorba
az ész alá szorul,

s növekszik csak egyre
a csöpp tudás alatt,
s majd, hogy nő a tudás fája
koponyám meghasad.

De a kérész idő lázad
s levelet szakít,
a mag, melyből égbe törsz,
végül őszbe taszít.

De hulljon csak bölcs levél
hisz alatta új fa nő,
s mi tőled fentről hullott,
fel, mint nyíl kilő.