Mikor olvastam
József Attilát
Bús-csalódott lelke
Úgy tűnt
Ott volt a közelembe.
Keser irónia is
Ott lebegett
És hallottam
A vágytól sóvárgó
Elveszett gyermeket.
Szíve dobbanása
Jéggé fagyott a szóban
Tinta helyett ...
József Attilát
Bús-csalódott lelke
Úgy tűnt
Ott volt a közelembe.
Keser irónia is
Ott lebegett
És hallottam
A vágytól sóvárgó
Elveszett gyermeket.
Szíve dobbanása
Jéggé fagyott a szóban
Tinta helyett ...
Olvasták: 15
Az Ön versének a helye...
Emlékszem az égő, szent, vörös gyertyára,
emlékszem a szeretet halk hívószavára.
Fényt hozott a földre, szeretetet a szívekbe,
reményt az összetört lelkekbe.
Az Úr kegyelme szállt e gyarló világra,
hogy örömet vigyen a karácsony ...
emlékszem a szeretet halk hívószavára.
Fényt hozott a földre, szeretetet a szívekbe,
reményt az összetört lelkekbe.
Az Úr kegyelme szállt e gyarló világra,
hogy örömet vigyen a karácsony ...
Olvasták: 22
3 soros-zárttükrös)
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
*
(Leoninus csokor)
Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
A ...
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
*
(Leoninus csokor)
Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
A ...
Olvasták: 16
Élet,
Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta ...
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta ...
Olvasták: 16
Sokszor érzem: magam vagyok!
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Olvasták: 33
Ó, Szerelem!
Te sokat hallott, mégis ismeretlen rejtelem.
Ki emberek érzelmeit vezeted félre
s lelküket okvetlenül lángba borítád
Felelj!
Mond hát, mi dolgod?
Árbocomat, mint szél kavarta tenger
dobálod, közben pedig
lelkem száraz porába hullajtod ...
Te sokat hallott, mégis ismeretlen rejtelem.
Ki emberek érzelmeit vezeted félre
s lelküket okvetlenül lángba borítád
Felelj!
Mond hát, mi dolgod?
Árbocomat, mint szél kavarta tenger
dobálod, közben pedig
lelkem száraz porába hullajtod ...
Olvasták: 54
