A csalódás házában sűrűn vendég a fájdalom,
mindent átható csend, szinte már csak ezt fájlalom.

Pergő könnycseppek, szem nem marad szárazon,
ki ide be tér, arcára fagyva ott van, ki ül a szánalom.

Félhomály honol, lassan érkezik tépázott szárnyakon,
le ereszkedő bűntudat, akár a pók vékony szálakon,

kúszva ismét csak belém ...

Valamiért nem vagyok képes felejteni tudni,
kínzó sötét árnyaim elől messzire futni,
emlékeim visszarántanak újra és újra,
hiába nem akarok gondolni a múltra.

Minden erőmmel megpróbálok előre haladni,
és a józan érvek szavára hallgatni.
Mégis amikor csak egyedül maradok,
emlékeimben elmerülve a múltban ragadok.

Budapest. ...

Reggelente arra ébredek,
hogy érzem simogató kezed,
beszélek még hozzád, neked,
nyakamon érzem leheleted.

Reggelente arra ébredek,
hogy egész testem remeg,
hallom minden lélegzeted,
vigyázok fel ne ébresszelek.

Hallom, ahogyan kis szíved ver,
de hiába szólítlak senki nem felel.
Minden reggel újra élem át,
az utolsó végső ...

Segítsetek, hogy meg ne öljem,
hogy hirtelen ki ne töröljem,
világ képei közül az egyetlent,
azt a pusztítót, azt a kegyetlent.

Segítsetek, hogy vissza tekintsek,
ne mindig csak félvállról legyintsek,
ha meghallom másoktól szeretlek,
ne lehessek könnycsepp szemednek.

Segítsetek, hogy el ne felejtsem,
éberen ki őrködött máig ...

Arcomra fagynak a kósza könnyek,
újra csak álmatlan éjszakák jönnek.
Gondolataim csak téged látnak,
hátat fordítok a világnak.

Felépítek magamban egy álomvilágot,
mit még senki más nem látott.
Kergetek csak újra egy visszatérő álmot,
szívem egész nap csak idevágyott.

Ébren álmodok, utánad vágyódok szüntelen, ...

Nem tudok nélküled élni,
és a gondolattal megbékélni,
hogy más ölel majd át,
szíve szerelemmel más valakit lát.

Lelkednek színes világát,
másnak adod át,
mindazt a csodát,
mit szívem benned lát.

Egy gondolat bánt,
mélyen lelkembe szánt,
szeretni fogom amíg csak élek,
lelkéhez fel mégsem érek.

Sohasem ...