Nem tudok nélküled élni,
és a gondolattal megbékélni,
hogy más ölel majd át,
szíve szerelemmel más valakit lát.

Lelkednek színes világát,
másnak adod át,
mindazt a csodát,
mit szívem benned lát.

Egy gondolat bánt,
mélyen lelkembe szánt,
szeretni fogom amíg csak élek,
lelkéhez fel mégsem érek.

Sohasem érhetem el,
szavaimra nem felel,
távolabb van tőlem, mint a csillagok,
lelkemben mégis örökké ragyog.

Budapest. 2006.01.27.