Hiányod leírhatatlan nincs rá szó,
mellyel mindez az érzés elmondható.
Minden perc kín és szenvedés,
feledni téged egy élet is kevés.

Emléked követ nyomomban jár szüntelen,
még akkor is mikor lehunyom szemem.
Minden gondolatom csak téged lát,
tekinteted az arcomba vág.

Mosolyod, szemed az arcod pírja,
minden percben a szívembe írja,
nevedet melyet meglehet,
míg élek el nem feledek.

Mert lelkemben él még egy lány,
ki még vissza tér talán,
ki különleges mint egy szál ritka, gyönyörű orchidea,
ő volt a drága, feledhetetlen Tímea.

Balatonakali - Dörgicse 2004.06.29.