Hópihe, hópie,
szálljál le, szálljál le
erdőre, mezőre,
házak tetejére!

Hópihécske, hópihécske,
simulj le, simulj le
a szánkónk elébe,
gyermekek kedvére!

Fedjed be, fedjed be
nagyon szép fehérbe
a tájat egészen
gyönyörű szépen!

Lényeddel idézd fel
vágyódó lelkünkben,
míly szép a víg élet!

Kispihe, ...

A nyugalom és csend egymás párja,
bár egyik létét a másik nem takarja.
Ám ha a nyugalom csak hamis látszat,
akkor a csend könnyen haraggá válhat,

mert a nyugalom ekkor már nem őszinte.
Ekkor valami erőszak kényszerszülötte
és ekkor vált át a csend dühkitörésbe
támaszkodván a fetörő harag erejére.

Bárhová vet az élet,
ha szeretet vesz körül,
akkor neked nincsen véged,
mert sosem vagy egyedül.

Ha lelkedben ártó gyom van,
akkor kerülhetsz bárhova,
mert ennek nyoma benned van
pusztulásodat okozva.

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

Ős i fény,
hűvös táj.
Ez a fény
dermedt már.

De ha csak
a fény hűvös,
nem nagy baj.
A szív ha hűvös,

ezen már
nem segít
itt semmi már
nem melegít.

A virágok integetnek,
leveleikkel beszélgetnek.
Levélszavaik szelídek,
kifejezői sok szépségnek.

A virágok nem hazudnak,
mivel azt Ők nem tudnak.
Díszei Ők sok lakásnak,
szépítői minden napnak.