Óh, ember, ne légy szerencsétlen,
jobbára a bajod szereted
emlegetni, az örömeid
- ki tudja mért\' -, többnyire inkább elfeledni,

bár igazán az a kellemes
az önmagával elégedett
emberben, hogy másokról sosem
beszél: így igaz lehet a fenti elmélet...

Bárhová vet az élet,
ha szeretet vesz körül,
akkor neked nincsen véged,
mert sosem vagy egyedül.

Ha lelkedben ártó gyom van,
akkor kerülhetsz bárhova,
mert ennek nyoma benned van
pusztulásodat okozva.

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

A virágok integetnek,
leveleikkel beszélgetnek.
Levélszavaik szelídek,
kifejezői sok szépségnek.

A virágok nem hazudnak,
mivel azt Ők nem tudnak.
Díszei Ők sok lakásnak,
szépítői minden napnak.

Égig nyúló ágak között panelházak látszanak.
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.

Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él. Ősz van!

Mindig továbblépek, merthogy imádom
az életet, a bajaimat pedig
mindig a hátam mögött hagyom, áldom
az eszem, hiszen gondolkodásra késztet, így

ha kigondolok valami szépet és
merészet, ámulatomra gyakorta
rám talál a varázslat, az igézés:
mert hagyom. Újat alkotni, maga a csoda...