Sok-sok éve megismertük már egymást,
Együtt készítgettük életünk fonatát.
És egyikünk sem gondolt sohasem arra,
Hogy e köteléket valami szétszakítja.

Mindketten bíztunk egymásban,
Osztoztunk sok jóban-rosszban.
Megbeszéltük, mi ...

Társaságban… humor.

Megbotlott a kezem…
Poharamat elengedtem, jól kilöttyent,
A nadrágomra víz csöppent.

Úgy néztem ki, mint aki
Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor…
Pedig ilyen, nem történt… ...

Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,
Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.
Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,
Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.

Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,
Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!
Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a ...

Hétköznapi pszichológia…

Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok!
Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló... határtalanul.
Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok,
Mi
Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul.

Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ...

Nap lekapcsolta a fényeket,
A gonosz csend, halkan lélegzett.
Erdő is ránk borult,
Látásunk… alakult.
Eltévedtünk, a sétánk így lett!

Séta közben ránk esteledett,
Körülöttünk a csend szepegett.
Erdő sűrűjében,
Sötétség ölében…
Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett.
*
...

Voltak és már tudom, mégsem…

Csatát megnyerni, ah, micsoda élvezet?!
Pedig háború, mi okozza végzetet…
Mindig is voltak, sokan, úgynevezett barátaim,
Így aztán, helyben meg is voltak az ellenségeim.

Néha harcolok veled drága, barátom.
Mint Nap a Földet, úgy szeretlek, nem bánom…
Néha harcolok veled drága, barátom!
*

A barátok ...