Sok-sok éve megismertük már egymást,
Együtt készítgettük életünk fonatát.
És egyikünk sem gondolt sohasem arra,
Hogy e köteléket valami szétszakítja.

Mindketten bíztunk egymásban,
Osztoztunk sok jóban-rosszban.
Megbeszéltük, mi nyomja lelkünk,
Mi is segíthetne most nekünk.

A mindennapok gondját-baját,
Ki hogy érzi éppen most magát.
A barátság erről szólt nekem,
Hittem feltétlen szeretetben.

Ám mintha orvul arcul csaptak volna,
Úgy ért a sors váratlan fordulata.
Nem hittem barátságunk így ér véget,
Hát egyre csak keresem a miértet.

Ha rá gondolok, könny szökik szemembe,
A szívemből elszállt a tarka lepke.
Egyszer majdan lehet, hogy megbocsátok,
De feledni nem tudom árulásod.


2021. május 11. – Végh Erika