Nő vagyok,
ki
három férfi
erejével
éltem meg az életet.
Harcot vívtam
másokkal és önmagammal,
oroszlánként küzdöttem,
fájdalmaim
emlékleplét
a világűr nyelje el.
Legyen erőm
végigélni
hátramaradt életem.

Munkás a neved, nem állampolgár,
szeptember söpör, arcod őszi sár!
Rogyásig űzöd a döglött vadakat,
zsebed likas fazék, nyúzott kakas.

Vagy a kövér halál, vagy gebe élet!
Hát idáig fajult a család-szemlélet!?
Dolgozz, még ha vér mordul szívedből!
Vágd még a vasat is, mert: Van más tőr!

Tágasabb az erdő, szabad a virágos ...

Oszt emlegetnek e rojtos hazaiak,
kik testemtelen napban égnek,
kik állanak a szürke vijjogásban?
Én meg itt nyavajgó setétben élek...!
Merre vagytok ti édeni csibészek?
Már nevetve kezdek beleremegni!
Valahol nékem szövődik fecskefészek,
kívánnák pálcás húsában hemperegni.
Zörgő husángok, azok merészkednek,
most minden torz kalapács ...

Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül,
mert
virágmagot szórtál lelkembe;
gyönyörű két ...

Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél, főzzél, legyen
kisebb ...

Óh istenem mondd, miért teremtettél jónak, gondolkodónak?
Tisztának és őszintének egy hazug és végtelenül álnok világba...
Reménnyel miért sújtod fiaid lelkét? Nyugodt, békességet hozónak,
álcázott reményteli álmaikat, miért nem tereled helyes irányba?

Mondd, miért ilyenek az emberek másokkal?
Miért nem tudják megbecsülni az élet ...