Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...

Lenyűgöző, ahogy a világot látod,
egy gyermek rácsodálkozásával akár egy álmot,
melyből nem ébredünk fel soha,
minden pillanat számodra egy csoda.

Minden új dolog megdöbbent téged,
a világot egészen más szemmel nézed.
Képes vagy meglátni a jót másokban,
hinni még megbukott, elfeledett álmokban.

Egy gyermek ártatlansága rejlik ...

Mikor először sírni láttalak,
bele remegett akkor a világ,
és egy megfáradt, torz alak,
képében néz rám a külvilág.

Homlokomat ráncba vonom,
érthetetlen szánalom ül az iránt,
ki megríkatott úgy érzem jogom,
van rá, hogy pótoljam a hiányt.

Az űrt mit elvesztése okozott,
mit egy őszintének hitt barát,
hazugsága benned ...

Nehéz idők járnak feléjük, s ők békét nem találnak,
százezrek várnak s várnak, most sorba hiába állnak.

Mert munka nincs, sem a kis vidéki házon már kilincs...
A család mely igazi kincs, most karján kattanó bilincs.

Csupán egy hétköznapi ember, sok sok szeretettel,
vörös ez a November, mely végez a szerelemmel.

A csekkek gyűlnek ...

Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...