Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél, főzzél, legyen
kisebb ...

Óh istenem mondd, miért teremtettél jónak, gondolkodónak?
Tisztának és őszintének egy hazug és végtelenül álnok világba...
Reménnyel miért sújtod fiaid lelkét? Nyugodt, békességet hozónak,
álcázott reményteli álmaikat, miért nem tereled helyes irányba?

Mondd, miért ilyenek az emberek másokkal?
Miért nem tudják megbecsülni az élet ...

Uralkodni született II. Philipposz egyetlen gyermeke,
óriások közt nevelkedett Makedónia leendő hercege.
Apja maga Zeusz volt azt beszélték akkor a vidéken,
ki első Makedónként megfürdik az Eufrátesz vizében.

Ázsia legnagyobb városát Babilont mire apja is áhított,
egy napon majd ő foglalja el, köré új városokat állított.
Leónidasz keze ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...