Álmodtam egy csudaszépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly' meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.

Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.

Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények izzanak,
Bölcs idegenek szállnak erre,
Hogy ne éljünk a víz ...

Amikor a magány-ecset
szürkére festi
a múltból
felém integető
rózsaszín,
lila,
fehér,
vérvörös
emlékeim,
fogcsikorgatva kalimpálok,
kézzel- lábbal
hadonászva,
kiabálok:
hazug vagy és gonosz,
azt hiszed, nem tudom
mazochista természettel
áldott meg az ég,
hagyj engem
békén.

Keletről:
a Nap kukucskál
Nyugatról:
az eső ömlik,
kettő között,
dideregve ázok, fázok,
Délről:
nem jön meleg
Északról:
a jégkorszak meg
rám-köszöntött.

Őt kerestem, pedig
sosem láttam.
Gyermeklelkem
hajlékodban
térden állva
Rád-talált a fohászával.
Mit kérhettem?
Én sem tudom.
Letagadtam,
kíváncsiktól
takargattam
Mosolyogva hazudoztam,
Elfeledtem?
Elfeledtem.
Valahol a lelkem mélyén
mégis érzem:
csak jót kérhettem:
magamnak-e vagy
még másnak?
Az ...

Életem gondokkal volt tele,
bánat sem hiányzott belőle,
volt benne öröm és fájdalom,
lettem hitehagyott és esztelen,
szembe szálltam a lelkemmel,
harcot vívtam a hitemmel,
békémet csak akkor leltem,
amikor őszintén hinni kezdtem,
hinni kezdtem Uram benned,
segítettél, amikor kellett,
most is érzem itt vagy velem,
falaimat sugallatodra ...

Ha egyszer a nemrég
a régibe fut,
ha a régi
a mában él,
nem kínoz
gyötrelem,
csak csukott
szemmel keresem
az elmém.
Hogy hívják a
nem is tudom kit?
Pedig itt motoszkál
a neve a
fejemben.
Biztos eszembe jut,
tudom, hogy tudom,
ha ma nem
világosodik meg
az agyam,
majd holnapig
töröm a fejem...
de ...