Uralkodni született II. Philipposz egyetlen gyermeke,
óriások közt nevelkedett Makedónia leendő hercege.
Apja maga Zeusz volt azt beszélték akkor a vidéken,
ki első Makedónként megfürdik az Eufrátesz vizében.

Ázsia legnagyobb városát Babilont mire apja is áhított,
egy napon majd ő foglalja el, köré új városokat állított.
Leónidasz keze ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...

Lenyűgöző, ahogy a világot látod,
egy gyermek rácsodálkozásával akár egy álmot,
melyből nem ébredünk fel soha,
minden pillanat számodra egy csoda.

Minden új dolog megdöbbent téged,
a világot egészen más szemmel nézed.
Képes vagy meglátni a jót másokban,
hinni még megbukott, elfeledett álmokban.

Egy gyermek ártatlansága rejlik ...

Mikor először sírni láttalak,
bele remegett akkor a világ,
és egy megfáradt, torz alak,
képében néz rám a külvilág.

Homlokomat ráncba vonom,
érthetetlen szánalom ül az iránt,
ki megríkatott úgy érzem jogom,
van rá, hogy pótoljam a hiányt.

Az űrt mit elvesztése okozott,
mit egy őszintének hitt barát,
hazugsága benned ...