Szeretném feledés homályába burkolni
múltba kövült volt-létedet,
rá gondolok, megremegek,
emlék-fátyol őriz nekem,
pedig
azon az őszön
elrejtettem.
Megtalálnám, mit éreznék?
Megbánással semmire sem mennék,
maradjon elsiklott életem felett,
nincs menekvés,
mégis
neszek kukucskálnak kíváncsian,
láthatatlanul is ...

Rettegtünk az orosz (szigorlat)
vizsgától a főiskolán, aki
csak tehette még az utolsó
pillanatokban is magolt, én bármit

megadtam volna a jó vizsga
...

Ősz fejjel emlékeim fel-fel törnek,
hozzám vágják érzéseiket:
miért
voltam hűvösség és
egyben melegség,
honnan
tudtam ki van fent,
kit űzött a sorsa le,
miért
nem kerülte el
lelkemet az üresség
miért
fojtottam magamba
a szeretet édességét
miért
tartottam ...

Élvezem a napot.
A tél idén hosszú volt.
Előttem sok hóvirág.
Velük szebb most a világ.

Meghitt, szép jelei a közelgő kikeletnek.
A Nap sugarai vetnek véget a hidegnek.
Nagyon vágyunk már a közeledő tavaszra,
az új élet reményét hozó sugaraira!

Gyere kikelet! Igyekezz már! Nagyon várunk!
Nyílt szívvel, őszinte lélekkel csak ...

Ma ünnep van, köszönt minden téged,
hisz elérted a nyolcadik éved.
Reggel a kelő nap, sugarával cirógat,
és cinkos mosolyával rád kacsingat.

Napközben egy szellőcske
simít rá a kezedre,
az égen egy felhőcske,
bodrot-fodrot rajzol le.

Csivitel egy kis madár,
zümmög már a sok bogár.
Szomszéd kutya vakkant neked,
együtt ...

(a \'kisboszorkány\' napja)


Az elmúlt évben sok jókívánságot egybe gyűjtöttünk,
mit szívünk mélyén eddig jól megőriztünk.
Van benne öröm, szeretet, és béke,
jókedv, móka, kacagás is megakad benne.

Vártunk egy szép napra, egy különlegesre,
hogy szívünk kapuját kitárjuk szélesre.
Ránéztünk a naptárra és örömmel ...