A szépség iránti fogékonyságomat
édesanyámtól örököltem, ami olyan,
akárcsak egy hangvilla, elkezd zümmögni
pindurka agyamban, mihelyt valami csoda -

szépet felfedezek. Nagyon hálás ...

Gomolyfelhők borítják az eget,
nem szellő lengedez,
hideg szél hasítja bőrömet,
megszokhattam volna már...
Voltak felettem
bárányfelhős kék napok,
zöld fűben fekve
néztem a napot,
két csillag világított rám szebben,
mint a világűr összes fénye,
melengetve átölelte testemet,
élvezettel szálltunk,
mint két villás farkú ...

Mindent előkészítettek a csípő-
műtétemhez, ámde valamiképpen
engem a kórteremben felejtettek.
Mi mást tehettem volna, a miértre
magyarázatot kerestem. Azonmód
a műtőbe csoszogtam, hol tűzfészek
alakult ki, s nekem estek: - Hol késett?
Már elkezdtük Ön nélkül a műtétet...





(Budapest, 2012. február 14. Erdős Pál ...

Létezik még olyan csodás dolog,
Amitől még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerülő érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok belőle kiszeretni.

Hisz Ő egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném ...

Szeretném feledés homályába burkolni
múltba kövült volt-létedet,
rá gondolok, megremegek,
emlék-fátyol őriz nekem,
pedig
azon az őszön
elrejtettem.
Megtalálnám, mit éreznék?
Megbánással semmire sem mennék,
maradjon elsiklott életem felett,
nincs menekvés,
mégis
neszek kukucskálnak kíváncsian,
láthatatlanul is ...

Rettegtünk az orosz (szigorlat)
vizsgától a főiskolán, aki
csak tehette még az utolsó
pillanatokban is magolt, én bármit

megadtam volna a jó vizsga
...