Nehéz idők járnak feléjük, s ők békét nem találnak,
százezrek várnak s várnak, most sorba hiába állnak.

Mert munka nincs, sem a kis vidéki házon már kilincs...
A család mely igazi kincs, most karján kattanó bilincs.

Csupán egy hétköznapi ember, sok sok szeretettel,
vörös ez a November, mely végez a szerelemmel.

A csekkek gyűlnek ...

Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...

Nagyapám bölcs emberként osztogatta

tanácsait. \'Sose adj kölcsön semmit

gyermekednek, mert nem kapod vissza

többet\'. Igaza volt az öregnek, hisz


én is kölcsönöztem egy villáskulcsot

fiamnak, úgy emlékszem legalább két

éve. Ámbár jut eszembe, nem is ...

Céltalanul sosem jártam,
valamit mindig kitaláltam.
Gyermekfejjel,
bennem volt az akarat,
kiharcoltam helyemet
a Nap alatt.
Ifjú szívvel megvívtam
a halállal,
a kesztyűjét visszavágtam,
tartogassa, őrizgesse,
nézze már meg, kinek adja,
hadd folytassam ott,
ahol
abbahagytam.
Azután:
macskatücsök, ...

Amikor a pipacs és a búzavirág integet,
kéken, pirosan és sárgán billegetik fejüket:
szebb a búzatábla, mint bármely festmény,
csak a gazda duzzog,
nem lesz első osztályú a termés,
szeméből nem a pipacs és a búzavirág
kukucskál,
pénzt számlálgat, kalkulál.
Nincs jogom őt elítélni,
mert
hajszolom az életet,
útközben ...

Mintegy színpadon,
Hol nagy a hó,
Sétálgat frakkban
Egy feketerigó.

Kertünkben,
fagyott lomb alatt,
hol rozsdás színfalak
várják a tavaszt,
csak fütyül fuvolázva,
meleg tollruhában.

Amerre jár billegetve,
Szárnyas frakkját illegetve
Rázkódik bokor s rügyvirág,
Emlékükben ül a nyár,
Mint buckák alatt ...