Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart
Viharzik bennem a kétség a gyötrelem
Hánykódó sajkámtól oly messze még a part

Szemem a végtelen szürke semmibe réved
Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem?
Mondd mért küldött Isten az utamba
téged
Átok, vagy mézízű áldás vagy te ...

Vén diófánk árnyékában
Várom léted félhomályban.
Csendben járok, fülem neszel,
halljam a szánt, ha érkezel.

Télapó, Télapó, téged lesni, jaj de jó!

A kicsi csizmám fényes már,
asztalon friss tejecske vár.
Ha erre jársz, arra kérlek:
- Ürítsd ki a csészécskémet!

Télapó, ...

Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily ...

Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn ...

Éjjelente felébredvén egy álomra,
A nap sugarait láttam a távolba.
Elérve a part szegélyének részét,
Magasra szökkent a homályos mércén.

Mélységes mélyről a tengeren,
Felbukkan egy fodros perem.
Egyre többen, és magasabban,
Mégis csendben és halkabban.

Messzi a hullámok borzongató ...

Ebben az ihletett templomi csendben Istent magasztalva
harsant fel és szárnyalt a dal és a zene milliónyi hangja!
Uralva e megszentelt teret bűvöltek el minden lelket,
töltöttek fel érzelemmel és bölcs érzésekkel minden embert!

Szinte felemelt, fel egyenesen az Égbe
az igazi művészet magasztos szentsége!
Milyen ...