Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.
Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.
Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...
Olvasták: 612
Az Ön versének a helye...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a múltat, ...
Olvasták: 680
Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.
Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.
Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad
Olvasták: 671
Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...
Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.
Boldogságom végtelen,
Itt most nincs ...
Olvasták: 772
Érintésemben ébred a vágy, hajtja a szenvedély.
Íriszem felragyog, s szemedben lángol a kéj.
A pillantás hosszúra nyúlik, s öli meg az időt.
A félelem ledobja láncait, s varázsol szeretőt.
Márvány tested kápráztat, s csókért könyörög.
Előcsalom testedből a gyönyört, lassan hömpölyög.
Önzetlen vágy hajszol, úgy adnék csodán ...
Íriszem felragyog, s szemedben lángol a kéj.
A pillantás hosszúra nyúlik, s öli meg az időt.
A félelem ledobja láncait, s varázsol szeretőt.
Márvány tested kápráztat, s csókért könyörög.
Előcsalom testedből a gyönyört, lassan hömpölyög.
Önzetlen vágy hajszol, úgy adnék csodán ...
Olvasták: 843
Engem a szél hozott, s hangjával dallamom.
Mint jó Zarándok, néha megállok utamon.
Kőbe vésem érzéseid, ez múltad hagyatéka.
Csendednek s fájdalmadnak én vagyok a hangja.
Lelkedbe Suttogom, hogyan hagyd el bánatod.
Lelkedbe Suttogom, s rajzolom mosolyod.
Lelkedbe Suttogom, hogyan sírj őszintén.
Lelkedbe ...
Mint jó Zarándok, néha megállok utamon.
Kőbe vésem érzéseid, ez múltad hagyatéka.
Csendednek s fájdalmadnak én vagyok a hangja.
Lelkedbe Suttogom, hogyan hagyd el bánatod.
Lelkedbe Suttogom, s rajzolom mosolyod.
Lelkedbe Suttogom, hogyan sírj őszintén.
Lelkedbe ...
Olvasták: 756
