Engem a szél hozott, s hangjával dallamom.
Mint jó Zarándok, néha megállok utamon.
Kőbe vésem érzéseid, ez múltad hagyatéka.
Csendednek s fájdalmadnak én vagyok a hangja.

Lelkedbe Suttogom, hogyan hagyd el bánatod.
Lelkedbe Suttogom, s rajzolom mosolyod.
Lelkedbe Suttogom, hogyan sírj őszintén.
Lelkedbe ...

A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő ...

Télnek múlása életet szül,
pacsirta hangja dalra csendül.
Napsugár játszik,vígan perdül,
lelkétől a táj díszbe zsendül.

Üde zöld ruhát kap,harmattól ragyogót,
mezítelen fákra rügyeket,pattogót.
Újjáéled minden,minden mi szunnyadó,
ölükbe olvadva pihen le Hóanyó.

Séta az erdőn át


Elindultam egy szép napon,
föl a hegyi úton át,
egyedül mentem, de jó nagyon,
hogy enyém lett most az egész világ.


Béke volt, s csend honolt,
az egész vidéken át,
csak pacsirta szólt a fák között,
kis méhecske szállt tovább.


A fáknak a ...

(1986. szeptember 15. hétfő. Az írás megjelent
az OMIKK – HÍRADÓ 12. Évfolyamának 9-es számában,
1986.szeptember 24-én. szerdán.)

Nem tudom, mi van velem, de újra érzem, élek!
Szemeimben látom földi másod, képed!

Nem merem elhinni, hogy ugyanaz a lényeg,
Nyelvem nem kettős, s mondataim érted.

Biztos sejtetted, hogy rám angyalok ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...