Egy álmot láttam nem volt
biztató.
A hajnal fénye lesett le ránk.
Mint farkas mikor lesben áll.
Kezedet kutattam,kerestem,de
túl sötét volt s én elvesztem.

Néma zaj verte fel a csendet.
Valaki vár s prédaként les le
rám.
Kiáltanék de félek.
S hangom messze sem érne el.
Hiába futok ...

Néma csöndben hideg szél.
Fájó könnyem mennyit ér?
Szívem, mint arcom tiszta sár.
Szomorú árnyékot vetnek a fák.

Könnyesőben szélvihar,
A szerelem mindent felkavar.
Ezer villám a mélybe csap,
S szívem őrzi a fájdalmat.

Forró könny olyan égető,
Nem hűti le a jégeső.
Könnycseppekből így lesz ér.
Fagyos szívben ...

Te most alszol éppen.
Csendes téli este van.
Az arcodat látom,s eképp
mondom el szavam.
Álmomban talán épp szerelmes szavaimat
mondom el neked.

Az a szó,hogy szeretlek
nem mond semmit el.
Ahogy én érzek,azzal kedves szív
vetekszik.
Te vagy a mindenem,s mind,akit szeretek.
Akivel együtt ...

Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe égető heget vés...
Kegyetlen vagy Ámor!

Hulló könnyeim, mint harmatos falevél,
Úgy hullnak gyöngéden a porba.
Tengő-lengő, szelíd szívem éldegél,
Bár, már oly régóta csorba...

Szeptember; már elpiheg a nyár.
Mosolyok helyén búskomorság;
Halkan, s monoton-buzgón ...

Szétszórt szavaink szikrái
ugye szívekhez szelídülnek?
Mint élet-magvak a jó földbe
a szavaink hazaérnek.

Szétszórt szavaink képei
ugye elmékbe bevetülnek?
Mint örömhírnek az emberek
a szóképnek megörülnek.

Szétszórt szavaink dallami
ugye lelkekben hegedülnek?
Mint lágy akkordok a hangszeren
a szív húrján ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ...