A fényhozó
~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.
Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.
Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító
~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.
Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.
Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító
Olvasták: 612
Élet,
Az Ön versének a helye...
Hideg búcsúzás
Könnyes szemekkel nézek vissza rád egy hideg búcsú után,
szomorú vagyok hisz tudom nem látlak többé soha tán.
Sok sok ki nem mondott szó és elfojtott érzés,
szívemen sebet ütött s nem áll el a vérzés.
Könnyeim az arcomat mossák,
szívemet az ...
Könnyes szemekkel nézek vissza rád egy hideg búcsú után,
szomorú vagyok hisz tudom nem látlak többé soha tán.
Sok sok ki nem mondott szó és elfojtott érzés,
szívemen sebet ütött s nem áll el a vérzés.
Könnyeim az arcomat mossák,
szívemet az ...
Olvasták: 429
Hideg sínek között...
Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.
A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés ...
Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.
A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés ...
Olvasták: 497
Élet,
Postás
Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.
Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent körötte, felé azt ...
Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.
Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent körötte, felé azt ...
Olvasták: 458
Nem akarom
Nem akarok másé lenni,
nem akarok másképp tenni,
nem akarok másképp élni,
nem akarok többé félni.
Nem akarom, hogy véget érjen,
álomként csak bennem éljen.
Épp ezért most félve kérdezem:
Ugye lesz kit féltenem?
Nem tudom már hányszor kértem,
könnyes szemmel rád hányszor néztem,
nem tudom még ...
Nem akarok másé lenni,
nem akarok másképp tenni,
nem akarok másképp élni,
nem akarok többé félni.
Nem akarom, hogy véget érjen,
álomként csak bennem éljen.
Épp ezért most félve kérdezem:
Ugye lesz kit féltenem?
Nem tudom már hányszor kértem,
könnyes szemmel rád hányszor néztem,
nem tudom még ...
Olvasták: 499
Világvége után...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.
Holt ...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.
Holt ...
Olvasták: 669

