Hideg sínek között...

Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.

A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés ...

Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent körötte, felé azt ...

Nem akarom

Nem akarok másé lenni,
nem akarok másképp tenni,
nem akarok másképp élni,
nem akarok többé félni.

Nem akarom, hogy véget érjen,
álomként csak bennem éljen.
Épp ezért most félve kérdezem:
Ugye lesz kit féltenem?

Nem tudom már hányszor kértem,
könnyes szemmel rád hányszor néztem,
nem tudom még ...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.

Holt ...

Bűnös világ

Kis butus volt ő túlságosan gyermek csak játszott az élettel,
de ha elrontjuk, ezt a játékot nem kezdhetjük el még egyszer.
Nem hallgatta meg könyörgő szavaim,
már hiába zokogok porladó hamvain.

Nem hallgattál senkire, te magad választottad ezt az utat,
nem láttad meg a sok vészjelet, mely a vég felé mutat. ...

A hűtlen

Fagyos hajnal, üresek az utcák,
de én már most elindulok hozzád.
Lépkedek a deres fűben, talpam alatt ropog a jég,
te vagy az, kiért én bármit megtennék.

Körülnézek a város még halott,
csak a szívem az egyetlen, mi meg nem fagyott.
Elmegyek az öreg tölgyfa mellett, egy duruzsoló galambpár ül az ágakon,
megpihenek ...