Bűnös világ

Kis butus volt ő túlságosan gyermek csak játszott az élettel,
de ha elrontjuk, ezt a játékot nem kezdhetjük el még egyszer.
Nem hallgatta meg könyörgő szavaim,
már hiába zokogok porladó hamvain.

Nem hallgattál senkire, te magad választottad ezt az utat,
nem láttad meg a sok vészjelet, mely a vég felé mutat. ...

A hűtlen

Fagyos hajnal, üresek az utcák,
de én már most elindulok hozzád.
Lépkedek a deres fűben, talpam alatt ropog a jég,
te vagy az, kiért én bármit megtennék.

Körülnézek a város még halott,
csak a szívem az egyetlen, mi meg nem fagyott.
Elmegyek az öreg tölgyfa mellett, egy duruzsoló galambpár ül az ágakon,
megpihenek ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Távolság

Könnybe lábad két szemem
Ha nem vagy velem kedvesem.
Hiányod oly szörnyű mámor
Hideg mint egy nyári zápor.
De szívem mélyén itt vagy velem
S érzem én ezt nem feledem.
Bárhol vagyok, bármit teszek
Szíved mélyén veled leszek!

Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Elmémre sötét csend borul,
kósza felhő lassan elvonul.
Egy fáradt gondolat megpihen,
majd elillan gyorsan sebtiben.

Egy érzés rám tör megszorul,
egy újabb felhő ...

Ó bánat ne érj el csak holnap,
ma nem voltam csók senkinek,
eredj felhő hisz úgyis mennél,
ha árnyad nem volna hideg.

Ó kedves ne mond ma nekem,
ma nem voltam jó senkinek,
nem hagyná el könny szemem,
mosolyom dermedt s rideg.

Ó fájdalom ma ne marjál belém,
ma nem melegített át kedveském,
ma ...