Gergő unokám

Egy hideg januári napon jött a világra,
S rögtön rácsodálkozott a nagyvilágra.
Picinyke szőke herceg, pihent anyja vállán,
Ő a kis Gergő, immár a harmadik unokám.

Sokat sírt, szenvedett, betegen született,
De a sok gondoskodás által, egészséges lett.
Anyja éjjel, nappal a vállán ...

\'Belépett az ajtón. Mintha nem is otthon lenne. A ház, mely régen zengett a gyerekek őszinte, gondtalan nevetésétől, most csendes. Az otthon, amelyet egykor átitatott a szeretet melege, most hideg, és fagyos.
Semmi sem maradt. Csak egy kacaj, egy mosoly, néhány vidám nap. Emlékek, melyek az idő megállíthatatlan múlásával ...

Piroslófejével élvezi az októberi meleget.
Rózsatársai is bimbóznak szépen, rendben a kertben.
A sokféle virágszépségből már kaptunk az idén rengeteget,
de ezeket megunni sohasem lehet, mert kevés szebb van az életben!

Addig-ameddig ezeket a sorokat írom és azután is egy darabig
még fürdik a kertben ez a sok szép rózsatő ebben az őszi fényben ...

Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.

De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.

De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám ...

Mondd! Miért csak szeretsz, de nem vagy szerelmes?
Egyszer hideg vagy, máskor meg olyan kedves.
Mondd! Mit tettem én? Mi az én nagy vétkem?
Hisz csak szerettelek. Ez a bűnöm hát? De hiába kérdem.

Budapest. 2004.03.04.

Reszketek, mint csupasz meztelen fán az utolsó haldokló levél,
ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.

Néma csendjét megzavarja a talpam alatt ropogó jég zaja,
az idei év első latyakos masszába ...