Kásásodik a víz, ki alakul a jég,
és bűneim halállá állnak össze.
Korán jöttél, várnod kéne még,
ha törik a jég, vissza jössz-e?

Korán jöttél értem, még nem,
még nem hagyott el végleg,
hideg érintésed nem félem,
nem emésztettek el a vétkek.

Korán jöttél, még mindig ...

Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó ...

- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...

- Víz fog körül...
Nem sok, ...

Olykor

Olykor mikor vállamat nyomja az élet súlya, a világ gondja,
mikor kezem senki nem fogja, el senki nem mondja:
Miért ilyen az élet? Álmainkat a hétköznapok zúzzák szét,
monoton tejfehér ködfátyollal borított ketrecbe zárt lét.

Olyankor mikor rám telepszik az érzés,
felgyülemlik bennem megannyi gyötrelmes kérdés,
olyankor ...

Egyszer télen, réges régen
Hó terült el a vidéken
Fehér lepel takarta be
Fagytól védve serényen

Tiszta, finom hideg álom
Borult végig héthatáron
Ameddig a szem elláthat
Tejszín paplant,vetett ágyat

Kényszerűen álmot tört
ne kapjon a szíve tőrt
Félelem volt útja oka
Suhogott a ...

Úgy hagytál itt minket,
Hogy el sem köszöntél.
Tudom neked megnyugvás,
Mert a betegséggel sokat küszködtél.

Hiányod szívembe mély űrt hagyott,
Mert még most is szükség lenne Rád.
Egy apára, nagyapára, barátra,
S élhetnénk boldogan, mint egy nagy család.

Nagyon nehezen viselem életem nélküled,
Gondolatom oly sokszor ...